Szólt tinikorunk egyik legnagyobb slágerében, de vajon tényleg így van?

Milyen ok-okozati összefüggéseket találunk a mozgás és a tánc között?

Sok minden ösztönözheti egy gyermek fejlődését. Az éneklés, és a hangszerekkel való ismerkedés mellett a tánc is speciális lehetőségekkel bír.

A mozgás nagyon sokrétű hatással van a szervezetre. Javítja a keringést, az állóképességet és még sorolhatnánk. Ám ami a gyerekeknél egy sokkal komplexebb és kevésbé szembetűnő következménye a mozgásnak, az az idegrendszer és a mozgásszervek fejlődése.

A mozgás szabályozott alapjai legkésőbb iskolás korban kialakulnak: nem véletlenül szerepel ma már alaptantárgyként a matematika, az írás és az olvasás mellett a testnevelés, melynek célja, hogy egyensúlyt teremtsen a gyermekekben az ismeretszerzés (tanulás) és a játék között. Mindemellett a mozgás sok gyermek számára még így is kevés lehet, ezért igen hasznos, ha a lehető leghamarabb sportolni, mozogni kezd – akár különóra, tehetséggondozás vagy szakkör keretében. A tánc fejleszti a gyermek tartását, izomzatát, egyensúlyát – koordinációját, önbizalmat és határozottságot ad. A mozgáskultúra alapelemeinek döntő többsége a születéstől a 10–12 éves korig kialakul. A fejlődő idegrendszer képes egyre bonyolultabb mozgások szabályozására, a mozgások gyakorlása pedig visszahat az idegrendszer tökéletesedésére, melyre alapozva újabb mozgások sajátíthatók el. Ebben az időszakban a mozgásnak az idegrendszer funkcionális fejlődésében mással nem pótolható szerepe van. Nem pusztán a mozgásos ügyesség megalapozása történik meg, hanem az egész személyiséget meghatározó képességeké is. A tánc nemcsak a tehetséges gyermekeknek ajánlott, hanem minden olyan gyermeknek, aki szereti a mozgást, az örömteli közösségi hangulatot. Sőt, még a figyelemzavarral küzdő gyermekek számára is lehetőséget nyújt a koncentráció terén elérhető eredmények javítására.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük